2016.07.
05 kedd
Zilah-Mákófalva
Zilahot
jó mögöttünk hagyni. A város amúgy szép helyen fekszik.
Szállásunk, vacsoránk és a reggelink is feledhető lesz. Mind mennyiségben, mind minőségben. Vacsoránk elfogyasztása már nem lesz feledhető! Nem akartunk
feltűnést kelteni, így a szállóban nem létező étterem helyett a szálló előtt láttunk falatozáshoz.
Vacsora
a szálló előtt
Zilahot
elhagyva jó emelkedő veszi kezdetét. A csapat rendesen szétszakad.
Zilah
280-300 méteren fekszik, innen kell 600 méterre feltekernünk. A
főút széles, a szerpentines részén még szélesebb, húzós
kanyarokkal. A kamionok hátsó kereke szórja magáról a
gumidarabokat. Szépen elkerülnek minket. A tetőn átbillenve jó
gurulás veszi kezdetét és felbukkan a Kárpátok. Felemelő érzés
látni és nagyon jó tudni, pár nap múlva a kerekek alatt lesz,
testközelből érezhetjük. Már hányszor jutott eszembe egyik
kedvenc könyvem: Tamási Árontól az Ábel. Talán 12 éves voltam,
mikor betegen feküdtem és olvastam. Azóta vágyok Erdélybe és a
Havasokba. Még vissza kell jönnöm!
Emelkedők
és lejtők követik egymást. Most, hogy változatosabb a táj, az
köti le a figyelmemet, kevesebbet gondolkodom. Aztán az is lehet,
most értem arra a pontra, mikor sikerül a szürke hétköznapokat
felednem és csak a mának élni, csak azt élvezni. Többször, sokkal többször
lenne erre szükség!
Az
egyik újabb csúcsra felérve egy pásztorfiú álldogál az út
szélén. A rábízott marhákra figyel, ne tévedjenek rá az útra.
Pásztorfiú
Nagyon
nyugodtnak tűnik és gondtalannak. Én a nyugalma miatt irigylem őt,
de biztos vagyok abban, ő valami másért irigyel minket.
A
meleg nem tágít. Felfelé izzadunk, a lejtők pedig hamar véget
érnek. Egymást követi a lejtő és emelkedő, az erdő és mező.
Időnként az út mellett források, némelyiknél sorban állnak az
emberek. Ezeken a helyeken a helyiek szerint gyógyvíz fakad.
Panoráma
Mákófalvára
több szegény település után gurulunk be. Itt már nem kell a
magyar zászlót eldugni. Magyarok laknak erre a javából. A
templomig kell felmennünk, közvetlenül mellette a Barátság Háza,
ahol a szállásunk lesz. Talán már felesleges is mondani, itt is
nagy szeretettel fogadnak minket. Javában készül a vacsoránk és
előkerül a szíverősítő is.
A
Barátság háza a helyiek összefogásával épült. A lak és a
település várja a vendégeket. Akár zarándok, akár csak a
környéket akarja megismerni.
Szegény
futóink ismét kitesznek magukért, közel 70 kilométert nyomnak le
ma is! Ez a 18. napjuk futással!
Vacsora
előtt egy meglepetésben van részünk. 2 leányzó és egy kisfiú
öltözött népviseletbe és megmutatják nekünk a színes kelmét.
Két
résztvevő szülinapját is megünnepeljük!
Mákófalvi
népviselet
A
tájról csak ennyi:
Mákófalva
határa
Itt
is volt privatizáció, sokan visszakapták a földjüket. Mivel a
régi gazdák kiöregedtek, a fiatalok elmentek máshova dolgozni,
egyre kevesebben művelik a földet. A háttérben látható hatalmas
rét anno művelt terület volt. Most már csak legeltetnek rajta egy
kevés jószágot.
Természetesen
a templomnak is megvan a maga története, a díszítéseknek is. Ezt
mind nehéz lenne felsorolni és maradjon felfedezni való azoknak
is, akik majd követik utunkat.
Táv: 69 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése