Kilencedik nap

2016.06. 26 vasárnap
Tatabánya-Budapest

Kissé fáradtan, álmosan indulok a mai napnak. (Hazaérkezésem tiszteletére elromlott a mosdó lefolyója. Igen, megcsináltam!)
Este még elmentünk vásárolni és vettünk egy nagy dinnyét. A felét kibeleztem és leturmixoltam. Arra gondoltam, mennyire szeretjük a barátaimmal együtt a hideg dinnyét hosszabb bringázások alatt megenni. Talán a futóknak is jó lesz a dinnyelé behűtve. Mint később kiderült, tényleg jól esett nekik. Örülök ennek.

A montis csapatban változás történik, Csipisz párja, Kata, aki tényleg a párja, velünk jön Budapestig, helyét pedig egy geoláda őrült, Walter veszi át.
Jó és érdekes ez a geoládázás. Az esetek többségében olyan helyeken van elhelyezve, ahova nem menne az ember. A helyiek ismerik azt a pontot, és tényleg a hely különlegessége miatt teszik oda a ládát. Már én is elkezdtem, de ezt sem tudom folytatni a szabadidő hiánya miatt. Ó Istenem, hej de tudnék élni!

Ezen a napon is sok megállással haladunk előre. Maga az útvonal nem izgalmas számomra, ismerem a környéket. A montisoknak is sikerül pár érdekességet mondani és a többieknek is. Nem mindenkit érdekel. Igazából már két napja terhelem ezeknek az ismereteknek az átadásával a társaim egy részét. Biztosan unnak már.
Biztosan unnak! Picit bíztam abban, hogy a születésnapomon megköszöntenek. Talán egy sört ittak az egészségemre, csak ott ne legyek dumálni a Vértesről meg a Gerecséről!

Lelkiismeret furdalásom van az miatt, hogy a barátaimat nem hívtam fel. Mint később kiderül, egy darabon jöttek volna velünk. Azt hittem, a Balatonon vannak, vagy elmentek két napos tekerésre valahova. Most már mindegy, de bánt a dolog. Szerencsére nem haragtartók, de megmondták, egy f.sz voltam. (Csipisz! Olvasod ezt! Bocsánat Atyám!)

Kisebb megállások után átszáguldunk Zsámbékon! Nem nézzük meg a romtemplomot! Jajj!
A következő túrakerékpáros Maratont nagyon másképp kéne szervezni! Annyi megállás, várakozás, és annyi látnivaló kihagyása! Ezeket a látnivalókat be kell iktatni! Hadd ne mondjam, a közeli, volt légvédelmi bázist. Ok, tudom, pár órás látnivaló!
Zsámbék után dimbes-dombos lesz az utunk, az út maga pedig keskeny és rossz minőségű, ahogy Budakeszinek tartunk. Túravezetőnk bevezeti a 4-5 fős csoportokban történő haladást. Az autósok is könnyebben előznek így.
Szépen haladunk és jó hangulatban érkezünk meg a Budakeszi Vadasparkhoz. Itt megint bőséges ellátmánnyal fogadnak, időzünk is sokat. Lassan megszokom ezeket a hosszú várakozásokat.
Várakozásaink egy részét a tévés interjúknak köszönhetjük a mai napon. Időpont egyeztetések, módosítások, másik helyszín, stb. Nem is akarok tudni róla!
A lényeg, egy gyötrelmes hajrá után a Budakeszi úton és mellette, megérkezünk a mai befutónkhoz, a Szépjuhásznéhoz.
A futók jócskán lemaradva tőlünk, de beérnek a célba. A sokadik kánikulai nap után nagyon fáradtak, nem tudják rendesen pótolni az izzadással távozó folyadékot, ásványi sókat. Szellemileg nagy segítség számukra a sok futó, akik a mai napra csatlakoztak hozzájuk. Jó látni őket, hogy beértek, velünk vannak ismét! Franky budapesti, hazamegy aludni és Béla is vele tart. Biztosan jobban tudnak pihenni, mint velünk. Mi este sokáig fent vagyunk, hajlamosak vagyunk hangoskodni.
                                                                        Futók a Szépjuhásznénál

A szállásunk pár kilométerrel távolabb, több száz méteres szint megmászása után, megbirkózva a budapesti forgalommal, a lehetetlen és kiszámíthatatlan minőségű kerékpárutakkal, egy szellemektől lakta épületben van a Budai-hegyekben.
Míg elérjük a szállásunkat, jut eszembe pár építő jellegű gondolat, de lelki egészségemre ártalmas mondatok is kicsúsznak a számon. Ezt inkább hagyjuk!

Budapesten vagyunk, több társunk idevaló, vagy nagyon közel lakik, vagy van itt jó ismerőse, tehát szétszéled a csapat.
Akik maradnak a „szellemtanyán” azok bőséges és finom vacsorát kapnak, a háziak nagyon kedvesek, a lelküket kiteszik, hogy a kedvünkben járjanak.
Tudunk tusolni, mosni!
Ma este valamilyen labdarúgó döntő megy a tévében. A focit szeretem nézni, de a labdarúgást nem. Csak ritkán nézek meccset. Ezt is csak nézegetem.

Érdeklődve figyeljük még az időjárás alakulását, hatalmas vihart ígérnek éjszakára.

Táv: 62 kilométer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése