2016.07. 01. péntek
Szirmabesenyő-Rakamaz
Este vettem észre, valahol elhagytam a
fogkefémet. Apróság, ennek ellenére picit zavar. Egyszerűen nem
tudom elképzelni, hol veszíthettem el. Milyen apróság!
Svédasztalos reggelit kapunk. A
kipakolt mennyiség kevésnek tűnik, de folyamatosan jön az
utánpótlás. A reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a
vacsora a legfontosabb étkezés. Igaz ez akkor, ha napi
6000 kcalóriát égetsz naponta. Ennek a közelében sem vagyunk, de
a tojásrántottát nagyon szeretem, sonkával, hagymával,
paradicsommal, paprikával. És ez mind van! Ízlésem nem egyedüli
a csapatban, jól bereggelizünk. Muszáj egy kis tejeskávéval
lefojtani, mert kezdek álmosodni, pedig mára is 80 kilométer a
ránk váró táv. A futókra is!
A környéken már kerékpároztam, de
ezen a részen még nem. Kíváncsi vagyok mikor fogok ismerős
pontokat felfedezni.
Nekem úgy tűnik, picit csendesebb,
megfontoltabb a csapat ma reggel. Talán fáradtabb?
A kihagyhatatlan, utánozhatatlan
reggeli torna után indulunk.
Sajópálfalán a könnyező kegyképnél
egy zarándoknak meg kell állnia. Mi
is megállunk. (Ebben
a templomban hullat véres könnyeket az Istenszülő képe 1717.
január 6-tól február 16-ig. Forrás:
http://sajopalfala-gorkat.borsodweb.hu/)
Érdekes dolog a hit! Ezeket a síró,
könnyező Mária képeket vagy elhiszi valaki, vagy nem. Egy biztos,
a hitnek hatalmas ereje van. A hitük miatt már sokan gyógyultak
meg, de sokan meg is haltak. Ami biztos, eddig mindenki meghalt, ha
hitt valamiben, ha nem. Szerintem jobb hinni, és higgy magadban!
Hidd el, óriási dolgokat tudsz véghez vinni életed során! De azt
is hidd el, irigyeid is lesznek és hátráltatóid is. Csak azok
tudnak nagy eredményeket elérni, akik nem veszik tudomásul az
akadályozó tényezőket. Még akkor se, ha az a barátjuk, vagy
családjuk valamelyik tagja. Biztos vagyok abban, sokan hittek és
hisznek abban, valami nagy dolgot visznek véghez. Csak kevésnek
sikerül. Miért? Kisebb volt a hitük? Vagy menet közben elfogyott?
Az igazat ezen esetekben kis eséllyel tudjuk csak meg.
Az arany középutat kell megtalálni,
ami nem egyszerű! Hinni, de nem vakon!
Időnként csatlakozik
hozzánk a főszervező, a Mária Maraton kiagyalója. Vagy
kerékpárral kísér minket, vagy a futókkal tart. Bátran nyomja a
kilométereket, bátran viselkedik az úttesten. Az úttest közepére
festett fehér vonalat csak díszletként kezeli. Örülök, hogy nem
autósként közlekedek mögötte.
Most kerékpárral jön
velünk.
Aszfaltos utunkat mezei
útra cseréljük. Izgalmasabb, izzasztóbb, de nagy élmény! A
dombtetőn nagy keresztek, szép kilátás. Míg megállok
fényképezni, mindenki megelőz. Ennyit megér. A szürke
hétköznapokon,vagy mikor kórság gyötör, öreg koromban jó lesz
nézni ezeket a felvételeket és emlékezni. Bízom benne lesz
unokám is, jó lesz neki is megmutatni, mesélni a túrázásaimról.
Dombtetőn a keresztek
Pár éve eladtam a
montimat. Szép és jó paripa volt.
A régi montim
Azóta alig tekertem
terepen, most hiányzik egy jó nyomulás a füves, köves buckákon,
az eredi utakon. Hiányzik a terepezés, de hozzáteszem, kárpótol
a fekvőbringa. Mikor komolyabban kezdtem el bringázni, örültem
egy fél napos tekerésnek. Mennyi új út, mennyi izgalom. Aztán
megszokottá vált és kevés lett. Egész napos utakra kellett
mennem, hogy az izgalmat, az új ízét ismét megérezzem. Micsoda
kihívások vártak rám megint. Aztán az egy napos utak is kevésnek
bizonyultak. Egyre messzebb és messzebb menni, ismét újat látni.
Két, majd három napos utak. Sajnos nem annyi, amennyit szeretnék.
Család is van, gondok is vannak, nem is adják ingyen ezeket a
kimaradásokat. ÉS! Folyamatosan kondiban kell lenni! Két-három
hét kihagyás után nem tudok egy kemény két-három napos túrát
bevállalni. Most jó itt lenni, élvezni a kényelmes ejtőzést.
Csak tekerni és elmélkedni, nézni a tájat, a társakat, figyelni
a reakciójukat egy-egy újabb emelkedőnél, dagonyázásnál,
árnyék nélküli pusztai szakaszokon. Mindenkinél veszek észre
jobb és rosszabb napokat. Ez természetes! De mégis milyen jó
tudni, hogy ez másnál is megvan, nem csak nálam. És milyen
szomorú, hogy a hétköznapi életben, ebben a hülye teljesítmény
központú világban ezt nem akarják elfogadni! Hányszor kell
100%-ot nyújtani? Sokszor megkívánják ezt a munkahelyen! Melyik
gép, berendezés hajtható folyamatosan 100%-os terheléssel?
Mindegyik, de csak rövid ideig! És az ember? Sokakat folyamatosan,
akár éveken keresztül így hajtanak! Na de kedves főnökök!
Gondolkodtok ti egyáltalán? Számít nektek az ember? Számít
nektek a jó munkaerő?
14 napja vagyunk úton és
olyan mintha most indultunk volna. Olyan, mintha soha nem lenne vége.
De jó lenne! Lassan hosszában átkerékpározzuk Magyarországot.
Megvan a vidámság, az elszántság, de a nagy meleg minket is
megvisel. A futókat még jobban. Mikor árnyékra lelünk
megpihenünk. Időnként nehéz az indulás.
Időnként nehéz az
indulás
A fiúkat azért
inspirálja, hogy a borbarátnők várnak ránk Mádon! Már Tokaj
közelében vagyunk.
Abaújszántóra egy jó
gurulás után érkezünk meg, Tállyán megnézzük Európa közepét
és következik Mád!
Mádon jócskán időzünk,
fröccsözéssel, fagyizással csapjuk agyon a szabadidőt a
Demetervin borboltjánál.
Mádon fröccsözünk
Nagyon szép kis borbolt,
örömmel vásárolnék pár palackkal, de nem kísértem a
szerencsét, hogy idő előtt eltörjenek az üvegek.
Rakamazon a plébánia
előtt van a célkapu és a szállásunk a plébánia épületében.
Minden második, harmadik
napon mosok. Most is van pár darab szennyesem ami tisztításra
szorul. Mások is foglalatoskodnak, úgy látom többen is
nagytakarítást végeznek. Ez a két hét már megtette a hatását,
a felszerelés rendezése, pakolása, javítása szükségessé
válik.
Meleg van kint is, bent
is. Páran úgy döntünk, inkább kint a szabadban alszunk. Jó
döntésnek bizonyul.
Táv: 91 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése