2016.07.
09 szombat
Farkaslaka-Csíksomlyó
Indulásunk
előtt ismét hozzák a pálinkát, búcsúzóul koccintsunk egyet.
Kedvesek, aranyosak, de ezt visszautasítjuk. Nincs nagy táv mára
se, de nagy szintkülönbséggel ijesztgetnek minket. Most 600
méteren vagyunk, 1000 méterre kell majd feltekernünk, ez lesz a
legmagasabb szintünk.
Az
út nyugodt, alig van forgalom. Egyelőre nem érezzük a nagy
emelkedőt, lefelé és felfelé hullámzunk a tájjal. Máréfalva
után kezdődik számomra a várt táj. Utunk folyamatosan emelkedik,
ahogy egyre feljebb érünk, úgy változnak a fák. Most már szemem
előtt, kézzel fogható közelségben a havasi legelők, kis
patakocskák, a jellegzetes fenyők lecsüngő ágaikkal. Egyszerű
fából ácsolt kerítések a jószágoknak, nehogy elbitangoljanak.
Kisebb fennsíkokon tekerünk át, itt-ott egy-egy panzió, kemping.
Vendégeket most nem látni. Látni a szelektíven vágott fák
csonkjait, ahogy kikukucskálnak a magas fűből. Némelyik gyökerét
a vízér már teljesen alámosta. Érzem az erdő, a fák, a legelő
illatát. Otthon érzem magamat ezen a vidéken. Gondolatban már az
egyik ösvényt koptatom valamelyik közeli csúcs irányába. Végre!
Ezt vártam!
Álmaimban
már jártam itt
Kis
panzió
Az
időjárás bohókás. Felhőket kerget a szél. Ha a napot eltakarja
egy felleg hűs van, elkél a széldzseki. Mikor kiderül, meleg
van.
Nagyon
tetszik ez a rész. Minden gondomat, bajomat elfelejtem, ha ilyen
helyeket látok, ilyen tájon kerékpározhatom, vagy túrázhatok.
Kilométerek
százait, ezreit járnám ilyen utakon
A
Tolvajos-tetőre érve megállunk a kereszteknél. Pihenünk, az
izzadtságot szárítjuk, hosszú gurulással fogunk majd megérkezni
Csíkszeredára. Míg száradunk, inkább mondanám menekülésnek a
csípős szél elől, rövid történetet hallunk a keresztekről.
Egy elénk jött atya mesél és olvas fel könyvből szép
gondolatokat.
Keresztek
a tetőn
A
száguldást a tetőről nem lehet leírni, elmondani. Érezni kell.
Ott kell lenni és látni az elsuhanó tájat, a sok szépséget,
amit sajnos szegény hazánktól elvettek. Érezni kell a friss
levegőt, látni a hegyeket, a legelőket, a forrásokat. Egy
forrásnál mi is megállunk.
Út
mellett a forrás.
Ha
nincs kísérőnk, elsuhanunk mellette. Zsibbasztóan
hideg vizét megkóstoljuk, töltünk a kulacsokba.
Beérünk
Csíkszeredára, onnan Csíksomlyóra. A célkapu természetesen fel
van állítva. Ez még nem az igazi befutónk. Az igazi majd több
óra múlva, mikor a két futónk is megérkezik. Tartsanak ki! Már
nincs sok hátra!
(Mire
beérkeznek, addigra mi már elfoglaltuk a szállásunkat, sétáltunk,
söröztünk, zuhanyoztunk.)
A
futók és köztünk folyamatos az összeköttetés. Telefon, CB,
stb. Tudjuk kilométer pontosan, hol vannak, mennyire fáradtak. Már
csak pár kilométerre vannak, eléjük tekerünk. Most lesz az igazi
beérkezés! Most lehet majd ünnepelni!
A
futók elöl, mi mögöttük gurulunk át a célkapun, immár
utoljára. Nem lesz több indulás, nem lesz több megérkezés!
Tényleg
ez az igazi beérkezés. Az igazi finálé így együtt az egész
csapat. Nagyot dobbannak a szívek. Sokan veszünk nagy levegőt és
sokunknak lesz fátyolos a szeme. Csodás pillanat.
Kis
tömeg verődött össze a 2016-os Mária Maraton befejezésére. TV,
rádió, újságírók, stb.
Rövid
beszédek, köszöntők után okleveleket kapunk. A beérkezésünkről
több cikk is megjelent, azokat el lehet olvasni. Erről már nem
akarok írni.
A
kifáradt futók alig tudják kifújni magukat, mennünk kell az
ünnepi vacsorára közvetlenül a riportok után. A futóknak ez nem
lesz igazi vacsora. Ennyi futás után nem olyan egyszerű az
étkezés, az ivás. Sokan nem értik, nem tudják. A szervezet nagy
terhelés esetén a vért oda irányítja, ahol a legnagyobb szükség
van rá. A gyomor, belek környékén az erek beszűkülnek. A gyomor
is összeszorul. Idő kell ahhoz, hogy a rendszer normalizálódjon.
A gyomorba csak pár kanál leves, pár falat szilárd étel fér.
Több óra kell a normalizálódáshoz. Viszont pár óra elteltével
a szervezetet el kell látni rendesen, mert követelőzik. Az
anyagcsere nagyon felgyorsul! Ilyenkor jöhet a kiadós étkezés.
Akár három óra múlva még egy. Ezt sajnos nem kapták meg a
futóink ezen a maratonon.
Búcsúvacsorán
a két futónk
Balról
jobbra:
András,
aki a futókat minden nap kerékpárral kísérte.
Egy
cél lebegett a szeme előtt: Hogy mindent meg tudjon tenni a két
futóért, hogy kibírják ezt az emberfeletti kihívást.
Veress
Béla ultramaratonista
Kocsis
Fülöp metropolita, a Mária Maraton egyik védnöke
Frank
Tibor ultramaratonista
Székely
szokás szerint pálinkával indul a vacsora. Mindenki felszabadult,
nincs rajtunk teher, így gyorsan jön a következő kupica.
Négyen
ülünk az asztalnál. Egy fiatal pap is itt kapott helyet, már
javában beszélgetnek, mikor helyet foglalok. A vallások, a vallási
énekek a téma. A vallási énekek mennyire lehetnek csábítók a
világi hívek számára? Gospel énekek, stb. A papok előadása,
prédikációja mennyire befolyásolja a hívek templomba járási
kedvét?
Nem
vagyok jártas a témában, de egy szemtelennek tűnő kérdést
teszek fel. Azért is mondanám szemtelennek, mert egy zarándokúton
vagyok, voltam.
A
kérdésem:
A
papok és az egyház szerepe mennyire fonódik össze az ország épp
hatalmon lévő vezetésével?
Mennyire
érdeke a papoknak, az egyháznak a nép félelemben és
„sötétségben” tartása?
Érdekes
a válasz.
Szinte
azonnal az a válasz: az egyháznak nem érdeke a hívők félelemben
tartása, az adott hatalom kiszolgálása. A papság, az egyház
tanít.
Pár
pillanat múlva:
Sajnos
voltak olyan korok, mikor az egyház visszaélt a hatalmával. Olyan
is volt, hogy az embereket félelemben tartották. Ezekért a
tettekért az egyház már elnézést kért.
Megint
eltelik pár másodperc:
Sajnos
még napjainkban is vannak olyan helyek (nem is messze tőlünk),
vannak olyan papok, akik félelemben tartják a híveket.
Nem
kérdezek többet!
Nagyon
sok tanító, segítő szándékú pap van, ők csendesek, teszik a
dolgukat. Gondoljunk rájuk.
A
vacsora végeztével páran elindulunk a csíksomlyói kálváriához.
Elvégre Csíksomlyó a világ magyarságának zarándokhelye! A
pálinka és a sör miatt elmacskásodottak a lépéseink.
A csúcson túl kitűzzük a zászlót
A
tetőről lassan ereszkedünk le. Szép és nyugodt a táj. Jól
érezzük magunkat, egyikünk sem akarja befejezni a Mária Maratont,
még csak most értünk az igazán szép hegyekhez.
Az
utolsó kilométert már teljes sötétben tesszük meg a szállásig.
Táv: 70 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése