Ötödik nap

2016. 06. 22. szerda

Sárvár-Pápa

Mai nap reggelén derült ki számomra, mennyire felelőtlenek, figyelmetlenek vagyunk mi résztvevők. Egy iskolában vagyunk elszállásolva, ami kerítéssel van körbevéve. Kapuk, ajtók, ablakok tárva nyitva egész éjszaka. Kerékpárok, laptopok, fényképezőgépek, GPS-ek, telefonok szerteszét lepakolva az iskola folyosóján. Bárki bejöhetett volna éjszaka és szatyorszám vihette volna az értékes felszerelést. Seti, aki egy Defenderrel kísér minket, zárja a bringások sorát az autóval és egy bazi nagy utánfutóval, éjszaka valami zajra ébredt. Kiment megnézni, mi okozza. Akkor látta a széthagyott holmikat a folyosón. Összetolt két tornapadot ott a folyosón, megágyazott magának és megpróbálta folytatni éjszakai pihenését kevés sikerrel. Mi vígan horkoltunk, míg ő vigyázott a cuccokra. Seti nem fut, nem kerékpározik. Ő nem résztvevő. Ő értünk van, viszi a cuccokat az autójával, szerel, védi a csapatot. Ezt az utat nem ajándékba kapta, keményen dolgozik. Most mondhatjátok: Ül az autóban azt vezet. Jaaa! 32 fokos melegben, az autó fülkéjét tűzi a nap, a motortól jön a hűs 60 fokos levegő. Klíma nincs egy Defenderben, mert ez egy terepjáró! Az is egy hibaforrás lenne csak a vadonban! Jön mögöttünk 5 és 50 kilométer/óra közötti sebességgel. Egy autóval öttel fölfelé egy emelkedőn 1 órán keresztül? 15-tel 20-szal menni egy autóval sík terepen? Minden sz...ért megállni, mikor valamelyik bringás gondol egyet és megáll? Hát!? Szóval Seti az egyik őrangyalunk.

Vigyázott ránk végig. Mikor láttuk, és mikor nem láttuk.

Ő is megérdemel egy nagy köszönetet tőlünk. Az út során ezek a dolgok természetesek voltak, de ezt a természetességet egy komoly szervezésnek köszönhetjük. Még csak az ötödik napnál tartunk. A gondolataim nagy részét már leírtam, innen gyorsabban pörögnek majd a napok. (Most így gondolom.)

Melegben indulunk és még nagyobb melegben érkezünk meg Pápára. A futóknak ez brutális. A hőség, az irdatlan folyadékvesztés nagyon fárasztja a szervezetet. Öli a testet. Ezen kell felülemelkedni!

Sárvártól a Balaton csak 65 kilométerre van, arra is mehetnénk. De jó lenne! Ez még jobb lesz! Ezt nem ma, nem holnap fogjuk érezni. Az út vége után napokkal, hetekkel, évekkel. Egy örök emlék lesz!

Az indulás előtt még van idő kis sétára, fényképre és búcsúzunk Sárvártól. Jó volt a fogadtatás és szépen is indítanak minket útnak.

Celldömölk felé megyünk, de az aszfaltos útról Sitkénél letérünk. Máig sem értem miért, de nem is érdekel. Már voltam köves, sáros úton is a rekuval, de ilyen sáros, montiknak való úton még nem. Most ez is ki lesz próbálva. Nem tartozik a kedvenc rekus terepek közé. Meg lehet csinálni, de inkább kerülöm. Talán Setinek szól ez a terepezés az éjszakai őrző-védő szolgáltatásért. Most hűen követjük a Mária jelzést. Az is megfordul a fejemben, hogy a kis távolság miatt van ez a nehezítés. Így, vagy úgy, ez is egy emlék lesz, bár sokak számára inkább felejteni való. Pedig ezeket sem kell felejteni! Ez egy kihívás. Egy kihívás, amit nem vállalnék be, de most bevállalom, le akarom győzni! És legyőzöm, és örülök ennek a győzelemnek. És emlékszem erre a győzelemre, a későbbiekben erőt ad hasonló helyzetekben.

A montisok messze előttünk. Mire mi a Ság-hegy lábához érünk, ők már a hegytetőn pózolnak és teli torokból üvöltenek nekünk. Mi meg ordítunk vissza. Ha rossz lesz ott idén a szőlőtermés, biztosan ránk fogják majd.

Most írás közben döbbenek rá, mennyi minden történt velünk. Mindent leírnék, összejönne 100 oldal biztosan és a fényképeket még nem is veszem bele a terjedelembe. Kedvcsinálónak legyen ennyi elég!

Celldömölköt elérjük és egy meghívásnak eleget téve a Kegytemplomot keressük meg. Harangszóval fogadnak minket, mint valami hősöket. Komoly megtiszteltetés. Mivel érdemeltük ezt ki?

Kissé röstellem magamat, a helyzethez méltatlannak találom a megjelenésemet. Azt is tudom, miért. Volt bennem egy gondolat, hogy nem borotválkozom meg a zarándokút alatt. De ismerem már magamat és tudom, 5 nap után már nagyon rosszul viselem a borostát. Most is ez van. Viszket az arcom és ez kellemetlen. Ez miatt érzem magamat rosszul. A következő eshetőségnél borotválkoznom kell!

Ebben a drámai helyzetben még a fényképezőgépemet sem vittem magammal. Apró dolgok miatt miket ront az ember. Nagyobb probléma esetén mik történhetnek? Persze ezek nem földrészek katasztrófáját jelentő dolgok, de akkor is érezhető, apróságokon mi múlik.

Ez után a kellemes fogadtatás után ismét nyergelünk, cél Pápa!

A futók persze ebből is kimaradnak! Szegények nagyon mostohagyereknek érezhetik magukat. Szinte minden rólunk, biciklisekről szól. Pedig az ő kihívásuk az igazi. Több figyelmet érdemelnének, nagyobb nyilvánosságot, nagyobb hírverést! Ezt az egész Mária Maratont ők viszik a hátukon. Mi csak statiszták vagyunk. Mi vagyunk a tömeg, mi vagyunk a feláldozhatók.

Több Kemenes érintése után érünk Pápára. Meleg van. A staffosok, a bontó-rontó brigád már mindent elkészített a fogadásunkra. Szól a zene, vízzel várnak és már napokkal ezelőtt beszereztek egy kis kézi permetezőt. Megfáradt, izzadt, pihegő csapatunkat ezzel spriccelik, így frissítenek minket. Ezek apróságok, de az egész az apróságokon, részleteken múlik. Csak meg kell nézni egy 30.000.- Forintos és egy 100.000.- Forintos biciklit. A drágábbakról már ne is beszéljek. Az anyag minőségén kívül még mennyi apró részlet van, ami miatt szép és jó lesz valami!

Olyan meleg van, közülünk páran a szökőkútba is befekszenek. Nem mondanám igazán szép dolognak, de egy zarándoktól ezt is el kell fogadni.

Kidőlve a melegben

Futóink a mai napon is túl vannak, számomra elképesztő akaratról téve tanúbizonyságot.

A mai nagy meleg, erős napsütés megtette a hatását. Az előző napokban is már megégtek páran, ez csak rátetőzött. Ma is többen leégtek, vannak, akik már hámlanak. Én ezt kerülendő, hosszú nadrágban és felsőben tekerek. Fejemen egy kendő a sisak alatt. Képemen a szőrzet enyhén fogalmazva is vágásra érett. Nem lehetek szép látvány, de a kedvem kitűnő. Jól érzem magamat a bőrömben és ez a lényeg. A gondok, amiket eddig leírtam csak annyi, mint kósza bárányfelhő a sivatagban.

Szállásunk Pápa szélén, Tapolcafő irányában van.

Szobáink elfoglalása után még vár ránk egy feladat, riportra vagyunk hivatalosak. Ezt is meg kell szokni, míg Magyarországon megyünk keresztül, többször kell még riportot, interjút adnia valamelyikünknek.

Táv: 62 kilométer

Térkép!