2016.06. 30. csütörtök
Eger-Szirmabesenyő
Egerből Szentistván felé visz utunk, a Bükk hegységet délről kerüljük. Egerben többen is
csatlakozni szeretnének. Ki egy napra, ki többre végig velünk
Csíksomlyóig. Ennek persze feltétele is van, hisz a csatlakozás
után a túravezetőnek felelősséget kell vállalnia a
csatlakozóért. (Már volt példa kerékpáros csatlakozókra, és
csatlakozott olyan is, aki az általunk diktált nem megerőltető
tempót sem bírta. Időhöz vagyunk kötve, előre lebeszélt
időpontokra meg kell érkeznünk egy-egy állomásra. Együtt kell
maradni a csatlakozókkal és a leglassabbhoz kell igazodni. Persze
így csúszik minden. A technikai részét is meg kell nézni a
dolognak. Egy lepukkant, vagy ilyen útra alkalmatlan járgánnyal
akár életveszélyes is lehet az út.) Most egy olyan ,,útitárs,,
jelentkezik, akinek a kerékpárja köszönő viszonyban sincs a
megbízhatósággal. Egy nagyáruházban vásárolt összteleszkópos
bicikli, amire egy csomagtartó is fel van eszkábálva. A fékek
keresztbe-kasba állnak. Az első és hátsó kerék még véletlenül
sem fut egy nyomon. Pupig van pakolva csomagokkal. Ez az a kategória
amit acél vázasnak hirdetnek, de a vasat nevezik acélnak. Tényleg
fájó szívvel, de a túravezetőnknek és a szerelőnknek meg kell
tagadniuk a csatlakozást, mert tényleg veszélyes a bringa.
Ismét pár gondolat ami eszembe jut:
A kereskedelemben dolgozom 35 éve.
Sajnos nagyon látható, milyen ütemben romlik a termékek minősége.
Ennél is nagyobb ütemben nő az újabb és újabb termékek
forgalomba hozása. Sokszor ugyanaz a silány termék kerül a
polcokra, csak más-más névvel. Maradjunk a kerékpároknál!
Szabad olyan hegyikerékpárt (mountain bike) forgalomba hozni
amelyik egy murvás lejtőn 5 kilométer alatt tönkre megy? Mi
bringások azt mondjuk nem! Sok forgalmazó szerint igen! Életekkel
játszanak, ennek ellenére nyugodtan árulják. Fennhangon hirdetik
a környezetvédelmet, az egészséges életmódot, a biztonságot, a
különböző szabványoknak történő megfelelést.
Védik a környezetet?
Nem!
Minek felelnek meg?
Semminek! Bocsánat. Megfelelnek a
haszonnak. Sok-sok hasznot termelni az emberek és a környezet
kárán!
Egy rossz termék előállításához
is szükség van az alapanyagokra.
Fogy az energia.
Az olcsó előállításhoz nagy
mennyiségben, rossz alapanyagokkal, olcsó munkaerővel számolnak.
A végeredmény?
Egy olyan termék legyártása, ami
hasonlít egy jóhoz, de olcsó!
Az olcsó terméket megveszik, rövid
idő alatt elromlik és ismét a környezetszennyezésnél tartunk.
Kukában, árokparton, vízbe dobva, erdőben hagyva végzi az
életútját a -valami-.
Ezen termékeknek talán a fele végzi
újrahasznosítókban. Viszont itt ismét sok-sok energia kell a
megsemmisítésükhöz, hasznosításukhoz, ami ismét csak
környezetszennyezéssel jár.
Mi fogyasztók lettünk becsapva és az
életünkkel is játszanak! A mi és gyermekeink és unokáink
életével! Tragédia!!!
Szentistvánon az út mellett állva
fogadnak minket. Kicsik és nagyok egyaránt integetnek. A kis ovisok
talán azt se tudják miről van szó, de kíváncsiak. A kitett
hideg víz most is jólesik, nagyon meleg van. Míg eszünk és
iszunk, megcsodálunk pár kézimunkát, helyi népművészeti
alkotást.
A futók megint beérnek minket. Mikor
távozunk, a gyerekek kérésére ismét átmegyünk a vízkapun,
amit kifejezetten nekünk és futóknak tettek ki. Ez is kedves
gesztus.
Talán a mai napon távolodunk el
legjobban a Mária jelzéstől. Légvonalba úgy 20 kilométerre
lehetünk tőle. A Bükk lábánál Bogács-Szomolya-Cserépváralja
irányába kacsázik és éri el Szirmabesenyőt.
A Bükk és a mögöttünk elmaradó
Mátra vonulatait szemlélve egy pár évvel ezelőtti gyalogtúrám
és még régebbi kerékpártúráim jutnak eszembe.
A gyalogtúrám emlékei élesebbek, de
a másik is egy életre szól. A kerékpártúráim során a Bükk
volt a célpont. Megkerültem minden irányból és pár erdei utat
is bejártam.
A gyalogtúrám nagyobb kihívás volt,
január végén sétáltam több napon keresztül a Kék jelzésen
Mezőkeresztesen is várnak ránk. Már
a település elején csatlakoznak kerékpárosok és mutatják az
utat.
Gondozott udvarban, hűs árnyékban,
terítettek számunkra. Keveset megyünk, ennek ellenére jól esik a
hűsben időzni. Kockára vágott hűtött sárgadinnye,
hajszálvékonyra szelt házi füstölt sonka, sós mogyoró, üdítő,
víz, pogácsa többek között a választék. A sárgadinnye
sonkával valami fenomenális. Gyorsan is fogy. Mire elfogy, már
indulnánk is. Persze ez pofátlanság lenne, így most is igyekszünk
mindent elfogyasztani és egy rövid beszélgetés után indulunk el.
Valaki halkan megjegyzi, Romániában nem lesz ilyen fogadtatásban
részünk, majd csak Székelyföldön.
A határig még van pár nap, addig még
szedünk magunkra pár kilót. A futók fogynak, mi hízunk. A
természet mindig kiegyenlíti a dolgokat. (Szegény Bice Bócának
is annyival volt rövidebb az egyik lába, mint amennyivel hosszabb a
másik.)
Közeledünk Miskolc felé. Nagyváros,
nagy forgalom, sok és ideges ember. Egyikünk sincs oda a nagy
forgalomban történő bringázásért, azért muszáj lesz átmenni
a városon. Vitya a túravezető szépen visz át minket. Kanyargunk
sokat, tekerünk reptér mellett, de épen, egészségesen érkezünk
meg Szirmabesenyőre, ahol már nagyon várnak minket. Sokan várnak
minket és emlékezetes fogadtatásban, vacsorában részesítenek
minket.
Futóink ma 80 kilométert
teljesítenek! Teljesítik. Nagy az öröm és az elismerés amit
kapnak!
A futók leghosszabb napja
Táv: 88 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése