2016.07.
06 szerda
Kolozs-Mezőmadaras
Ez
már a tizenegyedik 50 kilométer feletti táv lesz. Bringával
továbbra sem gond. De futva?!
Reggelit
a paplakban kapunk. Nem csak mi vagyunk éhesek. Versenyre kell
kelnünk a legyekkel. Gyorsak, szemtelenek, a szánkba is
berepülnének a kis dögök és sokan vannak. Olyanok, mint piacon a
vevők. Csapatosan támadnak. Lelki szemeim előtt egy képzelt kép
lebeg, amit Picasso alkot. Mértani testekből álló emberformák.
Szemeink a kávéscsésze aljára kifordulva, a szembogarunk vajjal
és lekvárral megkenve, amit hatalmas legyek kutyanyelvvel
nyalogatnak.
Pár
elrepült mikor fényképeztem
Minden 150-200 négyzetcentiméterre jutott egy-egy légy.
Reggeli
után a tegnapi vizes cuccainkat forgatjuk még, de már csak menet
közben fognak megszáradni. A futók cipői sem száradtak meg.
Rossz lesz így futni.
Egy
misére még át kell ugranunk a templomba. Tiszteletünkre levágták
a füvet. És tiszteletünkre még permeteznek is, pedig felénk fúj
a szél. Érdekes. Talán szenteltvíz van a permetezőben? A
környezet védelme érdekében ajánlom mindenkinek a következő
képet. Nem kell az egész kertben levágni a füvet, csak ott, ahol
jársz.
Csak
ott kell füvet vágni, ahol arra szükség van
Gyors
búcsúzás után indulás!
Menet
közben kérdezik: láttam-e a kutyát?
Én
szerencsére nem láttam, biztosan keményen fogalmaznék, de a
csapat pár tagja látott itt a paplaknál egy kutyát. Szerencsétlen
állat rövid láncra kötve. Sovány teste sebes. Hallottam érdekes
megjegyzéseket!
Változatos
tájon tekerünk. Dombos, távolban a hegyek. Szép mezők, rétek,
mezőgazdasági területek váltogatják egymást. Aszfaltos utunk is
jónak mondható. Van, ahol nagyon jó. Szélesnek nem mondható, ha
találkozik két autó, mindkettőnek le kell húzódnia. Aztán vége
az útnak. Kilométerekre vagyunk településektől és elfogy az
aszfalt. Marad a köves, földes, kátyús, lópata- és felnigyötrő
út. Ku...a Seti, hogy vigyorog a Land Roverben! Vigyorogj csak,
lehet, hogy lesz javítani valód! Persze túlzok. Nem olyan vészes.
Jártunk már ennél rosszabb úton is, szó szerint tekerhetetlen
volt. A reku ezt nem szereti, dobál rendesen, de lehet haladni.
Ízelítő
a tájból és a köves útból
Időnként
megállunk a fogtöméseket visszatenni
Valahol egy faluközpont
Azért
ismét aszfalt kerül a kerekek alá, egy időre.
Mondhatni,
még mindig Európa közepén vagyunk, de kézzel fogható a
szegénység, kézzel fogható, mennyire hagyja a Román kormány
ezeket az ősi magyar falvakat elhalni. A talaj nagyon gazdag.
Erősek, húsosak a növények levelei. Szép a szőlő, a kukorica.
Gazdag ez a föld!
Szomorúan
az elhanyagolt falvak miatt, de a természet szépsége és a csontot
rázó út miatt mégis vidáman érkezünk meg Mezőmadarasra.
Szállásunk
a település másik végén van. Nincs hova sietni, lassan tekerünk,
nézelődünk. Furcsa a gázcsövek elvezetése. Itt-ott vannak csak
a föld alatt. Utak kereszteződésénél, kapubejárónál. Így
volt olcsóbb a lefektetés!
Odaérünk
a szállásunkhoz. A templomon túl, balra egy új épület. Tiszta,
rendes, mindennel felszerelt. Van konyha is, ahol a helyi asszonyok
közül többen serénykednek, készítik a vacsoránkat.
Beérkezés
után a szobák elfoglalása az első, majd a telefonok életre
keltése. Ez most bajos. Egy völgyben vagyunk, a közeli átjátszóban
az előző vihar kárt tett, nincs térerő.
Micsoda
gond a mai nyugati ember számára, ha nincs telefon. Ha nincs net.
Ha nincs áram. Mennyire sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak érezzük
magunkat. Gyerekkoromban még tévé sem volt minden háznál. (Nem
is tanultam meg bűnözni!)
Városi
ember számára egy hét áram nélkül a végítélet. Egy idősebb
falusi ember mennyire esne kétségbe, ha egy hétig nem lenne áram?
Úgy gondolom, jobban, könnyebben átvészelné ezt az időszakot.
Már
vacsorázunk, mikor a futók beérkeznek. Erősen számolják vissza
a napokat. Fáradtak, de jól vannak.
A
vacsora után Seti autóján kirándulunk a szemközti dombtetőre. A
kilátásért még az autó tetején is megéri utazni!
Szomorúan
beszélgetünk arról, ez anno Magyarország volt. Most már mélyen
Romániában vagyunk, ennek ellenére MAGYAR FÖLDÖN!
Táv: 71 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése