Huszonkettedik nap

2016.07. 08 péntek

Nyárádszereda-Farkaslaka

A cél egyre közelebb. Jó és rossz érzés is. Nagyon jó lesz célba érni, letudni ezt a Mária Maratont egészségesen, minden gond és baj nélkül. Jó a társaság és a futók még mindig bírják ezt a megterhelést.

Rossz érzés, mert véget ér az út. Hazaérkezés után már másnap munkába kell állnom. Gondolataimban utakat tervezek. Szebbnél szebb helyeken járok, de egyre többször jut eszembe a közeledő munka. Az eddigi folyamatos vidámságomra némi felhő borul emiatt, ezt mások is észreveszik.

Közelednek az emelkedők, a lejtők. Elfoglalom magam az akadályok leküzdésével és a jó gurulásokkal. A képzeletem szülte és filmekben látott Kárpátok még mindig várat magára. Nagyon szép a táj, de ez még nem az, amire már nagyon-nagyon régóta várok.

                                                                         A számomra várt Kárpátok még a távolban

Az autós forgalom elhanyagolható. Parajd felé közeledve van csak élénkülés.

Parajdon megállunk. Rövid nézelődés, sörözés. Akikkel nyeljük az aranyló nedűt, egy véleményen vagyunk. Utunk során sokat látunk, de ennél sokkal többet láthatnánk. Sorra megyünk el szép helyek mellett, amiket bizony jó lenne látni. Túravezetőnkön érezni, hogy minden baj nélkül akarja maga mögött tudni az első Mária Maratont. Semmi felesleges kitérő, semmi plusz nem fér a tervbe. Információkból csak annyit kapunk, mennyi van még hátra, milyen emelkedők következnek. Plusz információkat az érintett területekről, közeli látványosságokról nem kapunk. Aki már járt erre közülünk, tud valami érdekeset és elmondja, csak ennyit tudunk meg. Ezeket az apró, színes kis információs csomagocskákat nagyon hiányolom. Sokat lendítene gyér erdélyi tudásunkon. Milyen jó volt, mikor a pádre a stációknál mesélt!

Ez az út a futóknak tényleg maraton, a bringásoknak egy laza kikapcsolódás.

Szerintem érdemes lenne egy új utat szervezni. Persze ez a jövő zenéje.

Következő hosszabb megállásunk Korond. Az út mellett kétoldalt sok-sok árus. Szívesen vennék valami hasznosat, de olyat nem találok. Ez persze érdeklődési kör kérdése is. Életem során már nagyon sok felesleges holmit vettem meg, kaptam, vagy örököltem. Szinte minden vásárlás azzal kezdődik: ez tök jó lenne. De mire? Hihetetlen erős birtoklási vágy tudja az embert elkapni. Az esetek nagy részében meg is szerzi az áhított valamit, tán még vele is alszik, aztán feledésbe merül. Ezeknek a holmiknak az árát jó lenne visszakapni és inkább egy jó utazásra költeni.

                                                                                        Parajdon az árusok sora

Parajd után egy kis emelkedőnek tartunk. A csapat ezeken a helyeken szétszóródik. A tetőn egy szép fennsíkon várjuk be egymást. Tetszik ez a hely. Sokszor szemlélem úgy a tájat, a vidéket, hol lehetne sátrazni, függőágyazni. Milyen a kilátás, milyen lehet az éjszaka.

                                                                     Itt bizony csillagfényes lehet az éjszaka

A fennsík másik oldalán már Farkaslaka. Egy szép panziónál fogadnak minket. Szinte le sem támasztjuk a bicikliket, már hozzák is az üdvözlő italt, a koccintásnyi pálinkát. Jó a nedű, de a második pohárnyit nem várom meg. Egyszerűen tekerhetnékem van, megindulok vissza a futók elé.

Bélával a tetőn találkozom. Mosolyog, integet, nincs is megizzadva. Itt áll a kísérő autó is. Még elmegyek Franky elé is, adnak hideg innivalót, vigyem el neki. Egy fantasztikus gurulással érkezem vissza Parajdra. Franky itt kocog velem szemben és András a kísérője biciklivel mögötte. Nagy kihívás, feladat a futókat kerékpárral kísérni. Sokkal több időt töltenek nyeregben mint mi. Ők aztán elmondhatják: szétvág ez a büdös gebe. András nem ilyen, nem panaszkodik. Minden porcikája a futókra figyel, hogy a szavaival éljek: „nekem a cél ennek a két futóbolondnak a megsegítése volt, melyet erőmön felül is megtettem volna” 

Frankyt jó darabon most én is kísérem. Valami eszméletlen energiával megy emelkedőnek fel, pedig már jóval több, mint 60 éves. Mély tisztelet érte. (A mai táv végén azt mondta nekem, a tiszteletemre, hogy elé tekertem, nyomta meg így az emelkedőn.) Alig tudom tartani kerékpárral a tempóját. (Csipisz szerint gyenge vagyok.) A tetőn előre gurulok, nem koptatom tovább a fékeimet, a felnimet.

Ismét beérkezem a célba, ismét szembesülök a ténnyel, holnap vége!

Este még egy utolsó csapatépítő tréning, egy hirtelen jött vihar mossa el a végét, de ennek ellenére fergeteges a hangulat, hasizmunk fáj a sok röhögéstől.

A szállásunk első osztályú, a vacsora is, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Táv: 58 kilométer

Térkép