Mária Maraton: Huszonegyedik nap

2016.07. 07 csütörtök

Mezőmadaras-Nyárádszereda

Estére lehűl a levegő, reggel is hűs idő fogad minket. A nyár derekán járunk, korán kel a nap, de csak 8 óra felé érezzük az erejét.

Mára sincs nagy táv, még 50 kilométert se kell tekernünk.

A napi történések, események nem jelentősek. A cél közel van, a szabadság vége is a látóhatáron. Nekem legalábbis. Vannak közöttünk olyanok is, akik azon törik a fejüket, hova tudnak még elmenni a következő 1-2 hónapban. Jó nekik! Jó nekik? Talán igen. Most irigylem őket. Nagyon. Aztán felmerül egy gondolat. Megtalálták a helyüket az életben? Talán igen, talán nem. Én megtaláltam a helyemet? Talán igen, talán nem. Tudom, mi okoz örömet az életemben? Igen! Tudom mit jelent számomra a családom? Igen! Tudom mit jelent a munka? Igen! Nem egy több ismeretlenes egyenlet ez! Több tényező, melyeknek egyenként ismerjük a tényezőit, de mindig máskor, más sorrendben, lelki állapotunktól függően más-más súllyal száguldanak felénk. Talán ezért vagyunk bizonytalanok és időnként ezért keressük a helyünket az életben még idős fejjel is. Talán csak ezt a pár dolgot kéne helyretenni?

Egy biztos, nem bánnám, ha még előttünk lenne 1000 kilométer és elég idő rá. Talán a következő 1000 kilométer végére kiokoskodnék valamit! Sokan elindulnak sokadszorra is egy-egy 1000-2000 kilométeres zarándokúton gyalog, hogy megtalálják a választ. Számukra talán pont a folyamatos zarándoklat a válasz. Talán számomra is? Nagyon szeretek menni, számomra ismeretlen utakat felfedezni. Minden utamon gondolok a családomra, várom a viszontlátást.

Minden energia. A pénz is. Megtett útjaim megkövetelik az energiabevitelt. Mennyit szabad bevinni, hogy a másik oldalról ne hiányozzon? ARANYKÖZÉPÚT! Buddha egyik nagy felismerése és tanítása. Egyszerű, de mennyire nehéz megtalálni. Számomra más az aranyközépút, mint a feleségem számára és megint más a gyermekünk számára. Családunk számára más, mint a szomszéd család számára. Egy ember saját maga számára megtalálhatja. Megtalálhatja ezt két összetartozó ember is úgy, hogy egyiknek sem kell lemondania semmiről? Nem tudom.

Nyárádszeredára is megérkezünk. Útközben egy díszes templomot és egy Romániában már megszokott, nálunk napjainkban csak ritkán látott közlekedési eszközt kaptam lencsevégre.

Lovaskocsi és díszes templom

Fogadás a templomnál, vacsora a közeli étteremben. Vacsoránkat a helyi hívők állják.

Mindenki beszél magyarul. Olyan, mint otthon! Felemelő érzés.

Itteni szállásunk eddig a leggyengébb. Tudom, ingyen van számunkra, ne kritizáljam. Nem kritika, csak tény. A magammal hozott derékalj és a hálózsák jól jön ezen az éjszakán.