2016.06. 29. szerda
Gyöngyös-Eger
Tegnap este egy rövid sétát tettünk
Gyöngyösön. Béla a futó is velünk tartott, kilométer hiánya
van. A másik oka a sétájának, ki van száradva, rengeteg folyadékot vesztett.
Egy-két sörrel hidratál. Mi is. A másik futónk Franky nem tart
velünk, pár napja begyulladt a lábujján a köröm, azt kezeli. A
körmét már leműtötte, most a további gyulladást kezeli. Így
is vállalja a futást. Mindkét lábánál oldalt az ujjaknál a
futócipője kivágva, hogy a megdagadt ujjai ne nyomódjanak.
Micsoda elszántság és akarat!
( Mint a focistáink? Azt gyakorolják,
hogy lehet műbalhét csinálni. Műesések, szinészkedés, jajj
eltalált a labda, stb.)
Mindjárt itt az indulás időpontja,
közeledik a fellépésünk is. Mi lesz ebből?
A bemutatónk fergetegesre sikeredett.
A hangulatról csak annyit, kibújtam a pólómból és a nézők
közé dobtam. A futók ezen a napon futották a legjobb átlagot.
Két lehetőség van. Vagy menekültek a látványtól, vagy alig
várták, hogy ismét találkozzunk a következő állomásunkon.
Markazhoz érünk, a falu elején a
kápolnánál már várnak minket. Pár perc beszélgetés, pár
korty víz lenyelése után kiabál valaki: itt vannak a futók!
Nagyon nyomják a fiúk!
Kisnána.
Itt is fogadnak, sőt
lehetőségünk van a vár bejárására. Sok időt nem tölthetünk
vele, de az utolsó percet is kihasználjuk. Mindenkinek van egy
gondolata, elképzelése őseink életéről. Egyben egyetértünk, a
jómódúak is mostohább körülmények között töltötték
napjaikat, mint napjainkban egy magyar átlagember.
Fűtés, világítás, étkezés,
tisztálkodás, mosás, közlekedés, egészségügy? Milyen
megoldások voltak ezekre? Viszont nagy eséllyel nyugodtabbak
voltak, ez lehet pozitívum és a vegyszermentesség.
Verpeléten ismét megállunk. A régi
kovácsműhely érdeklődésünk középpontja. A kis épület
melletti táblán van információ, de ennél izgalmasabb
történetekkel szolgál egy idős néni, akinek a férje volt itt az
utolsó kovács. Életének nagy része ez a műhely, órákig tudna
mesélni az elmúlt 70 év történéseiről. Bőségesen mesél II.
világháborús esetekről is. A Mária Maratonosok között vannak
húszon évesek is, nagy részüknek ez már távoli történelem. A
többieknek a nagyszülei, szülei átélték ezt a világégést,
vagy érdeklődési körük miatt fogékonyabbak, a néni szavait
teljesen átérzik.
Hallgatva a néni szavait rádöbbenünk,
nagyon kéne örülnünk a jelenlegi békés, nyugodt, biztonságos
életnek amiben részünk van.
Ismét gondoljuk át a helyzetet.
Európa nagy része 60 éve békében él. Sajnos folyamatos a
fenyegetés, volt a hidegháború, most a bevándorlási hullám, de
ezek ellenére nem kell nap, mint nap az életünkért futni. Aki
akar az tud dolgozni. Apránként tudunk fejlődni, gazdagodni.
Persze nem úgy, mint a fejlettebb nyugati országok lakói, de mégis
a Föld lakosságának azon 10%-a közé tartozunk, akik nagyon jól
élnek. Ezt nem is tudjuk felfogni. Egy olyan magas szint,
életszínvonal lebeg a szemünk előtt, ami tényleg csak nagyon
kevés embernek adatik meg a hét és fél milliárdból! Ezeknek a
dolgoknak az átgondolásához idő kell, és tényleg el kell hagyni
a komfortzónánkat. Ehhez idő kell, látni és tapasztalni kell
hozzá, beszélgetni olyanokkal, akikhez mostoha a sors és picit
elmélyülni magunkban.
A másik dolog amin elgondolkodom a sok
szerszám láttán, ismét csak a kitartás, az erő. A tűz
szításától kezdve az izzó vas kiemeléséig mindent kézzel
csináltak. Napról napra. Éveken keresztül. Mennyi idő kellene
egy mai átlagembernek ahhoz, hogy szóra bírjon egy darab vasat és
kész mű legyen belőle? Hogy bírná ezt fizikailag? Mint városlakó
mondhatom, csak a kész termékkel tudunk mit kezdeni. Nekünk már
minden egyben és lehetőleg azonnal kell. Alig van türelmünk
várni!
Pár szerszám a kovácsműhelyben
A kovácsműhely melletti cukrászdában
még hivatalosak vagyunk egy fagyira, vagy sütire és folytatjuk
utunkat Egerszalókon keresztül Egerig.
Egerszalóknál nosztalgiázok a régi,
vadregényes kis fürdőn, ami a gejzírkúp árnyékában alakult
ki. Volt szerencsém azt a vadregényes, a természetbe lágyan
simuló fürdőt párszor felkeresni, sátrazni mellette.
Visszakérném, ha lehetne.
Elérjük Eger városának
jelzőtábláját, rendőrök várnak ránk. Rendőri felvezetéssel
és zárással tekerünk tovább Eger főterére. Csak úgy hasítunk
át a piros lámpáknál! Tök jó!
A Dobó téren már megint várnak
ránk. Ott van felállítva a célkapunk, mellette egy színpad.
Fúvósok játszanak tiszteletünkre. Szegények. A tűző napon
fújják, nézőközönség nincs, mindenki a tér túloldalára
húzódik az árnyékba. Mi is csak pár percig állunk meg a színpad
előtt és tapssal jutalmazzuk őket. Szívesebben megyünk árnyéba
és örömmel kapunk a lehetőségen, hogy bemehetünk a városházába
körülnézni. A díszterembe is bemegyünk, szép festmények
díszítik a falakat, a mennyezetet. Kimegyünk az erkélyre is,
háttérben a vár, alattunk a Dobó tér és a pár napos, jelenleg
nem létező szökőkút. A szökőkutaknak komoly városszépítő
feladatuk van, vidámságot, színt visznek az életünkbe. Már az
ókori görögök, rómaiak is előszeretettel terveztek és
építettek szökőkutakat. Az emberi szervezet is jó 70% vizet
tartalmaz, szívesen tartózkodunk víz mellett. A téren lévő, de
nem létező szökőkút sajnos nem bírta a nyári terhelést egy
tűzoltóautó jóvoltából. Megpróbált átmenni rajta és győzött
a túlterhelés, a szökőkút beszakadt. Most szökőkút nélkül
maradunk, de így is szép a látvány. Az erkélyről még üdvözlöm
az alant gyülekező tömeget, szememmel végigsimogatom a látványt,
nagy eséllyel már nem lesz ebben részem az életben.
Üdvözlet a tömegnek
A mai napra még marad látnivaló,
csak pár szóban:
Csavargás a sétálóutcákban
Érseki palota megnézése kívül
belül
Szállás elfoglalása
Az egri strand felkeresése
Ez utóbbit kihagyom, inkább
kényelmesen berendezkedem a szálláson, telefonálok és még
sétálok egy keveset, majd az esti sörözés, beszélgetés zárja
a napot.
Egy kollégiumban vagyunk
elszállásolva. Hangulata megváltoztathatatlan. Retro bútorok,
ágyak, festés, linóleum, fürdő, WC, mosási lehetőség és
szag. Viszont fedél van a fejünk fölött! Jöhet eső, hóvihar!
Táv:51 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése