Hatodik nap

2016. 06. 23. csütörtök

Pápa-Zirc

Szinte már otthon vagyok. Már párszor jártam erre kerékpárral. Nem nagy kihívás. Futva? Az már más! Nem tudnám futva teljesíteni!

Megint azon gondolkodom, hogy lehetne ezt a Maratont a későbbiekben jobban a túrakerékpárosokra szabni. (A futóknak hatalmas teljesítményt kell nyújtani, ha marad ez az útvonal. A montisoknak se könnyű, főleg akkor, ha hűen akarják követni a kijelölt útvonalat.

Túrabringákkal még megpakolva sem vészes az az út, amit megteszünk.)

A válasz az, többet kell menni túrabringákkal, nagyobb kitérőket kell csinálni. Így együtt marad a teljes csapat végig a 23 nap alatt, ha montisok és futók is indulnak majd. Másik lehetőség, a napi távokat kell megduplázni a túrabringásoknak és fele idő alatt lenyomni az 1300 kilométert. Ebben az esetben a 23 napba az is beleférne, hogy Budapest-Mariazell-Csíksomlyó-Budapest végig lábon 23 nap alatt! Ez lenne az igazi!

                                                                     Kőris-hegy tetején a radar

                                     

Lassan már Bakonybélbe érünk. Régebbi túráimnak az emlékei jönnek elő. Szeretem ezt a részt. Hej de vinném a társaságot a Kőris-hegyre. A napunkba beleférne.

Bakonybélen kis pihenő, majd kitérő a Borostyán-kúthoz.

                                                                          Kápolna a forrás fölött

Szinte minden településen fogadnak minket, gyorsan megy az idő, így tényleg nem lehet nagy távokat számolni egy-egy napra. Az elmúlt napokban már többször megesett, a futók beértek és el is hagytak minket. Nekik a saját tempójukat kell futni, ebből nem szabad őket kibillenteni. Nagyon ott kell lenni fejben, hogy osszák be az energiájukat, hogy kérjék a frissítéseket. Időjárástól, tereptől nagyon sok függ. Ahogy látom, az első 10-15 kilométer után kettő, öt kilométerenként isznak, esznek egy keveset és mennek tovább. Nem versenytempót nyomnak, de ez is lenyűgöző. Még nagyon az út elején vagyunk.

Bakonybél és Zirc között, aki már járt arra, tudja, van pár alamuszi emelkedő. Szétszóródunk megint. Aki nyög, annak a futókat állítjuk példaképnek!

A mai úton szinte végig azon gondolkodom, én merre vinném itt a csapatot. Időnként nem arra, amerre megyünk, de ennek megvan az oka.

Zircen az apátság udvarán van a befutónk! Ez igen! Gyönyörű épület, szép park, díszes fogadtatás.

                                                                                          Zirci apátság

Szállásunk elfoglalása után lehetőséget kapunk a templom megnézésére. Annyiban is jó ez a Mária Maraton, hogy olyan helyekre visznek be minket, ahova belépőt kéne venni, vagy sok esetben nem is látogatható. Szinte minden napra jut ilyen!

Közben a futók is beérkeznek, látszik rajtuk, kemény napon vannak túl.

Étkezés szempontjából nem vagyok finnyás. Így látom! Szeretem a parasztos, tartalmas kajákat. A hétköznapi életben ismert ételek közül a rántott levest kerülöm.

Eddig is sok finom vacsorát kaptunk már, de ez a mostani nálam nagyon bejön. Jó sűrű marhapörkölt, kenyérrel, savanyú uborkával. Talán azért is emlékszem rá ennyire, mert a napi nasizásokat csökkentettem a mai nappal. Annyira kedvesen kínáltak eddig mindenhol, nem tudtam nemet mondani. A rejtekadó táskámba se spejzoltam el semmit. Minek? Már vízből se viszek magammal tartalékot. 7 deci fér a kulacsba. Egyik településtől a másikig elég. Nem 100 kilométert kell megtenni a következő forrásig.

Szóval éhesen ülök asztalhoz és nagy adaggal terhelem meg a gyomromat, mint kiderül, jól is teszem.

Vacsora után kis séta az arborétumban. Egy jó halászlé után szokták mondani, ez a hal még úszni akar. (Én meg azt mondom most, ez a marha inni akar.) Nem csak nálam szomjazik a marha, mást is találok hasonló cipőben járni. Árpakólát keresünk, elvégre a nap folyamán elveszített vitaminokat, ásványi anyagokat pótolni kell. Pár doboz hideg sör megtalálása után vissza az arborétumba, barátságos padok, asztalok várnak minket. Az est fénypontját emeli, hogy találkozunk lelki vezetőnkkel, aki kapott az apátság söréből kóstolót. A marhát sörbe fojtjuk és beszélgetünk késő éjszakáig. Nagyon jók ezek a beszélgetések! Nincs alá és fölé rendelt köztünk. Társunk élete, gondolata, hibája, erőssége, hétköznapi élete és munkája még ismeretlen a másik számára. Ilyenkor derül ki, hogy az okosabb, bölcsebb, ifjabb és öregebb, pap és kétkezi munkás, épp úgy küzd, keresi a sorsának jobbra fordulását, családja számára a napi betevőt, küzd betegséggel és kétséggel. Mindenki előrébb szeretne lépni az élet különböző szintjén. Persze sok szint van, és sok színben. Anyagi és lelki szintek is vannak. Nem, sajnos nem világosodtam meg. Még keresem az utat!

Sokan talán furcsálljátok, miért írom meg ezeket a sörözéseket, pálinkázásokat, hisz egy zarándokútról írok.

A mértékletes alkoholfogyasztás is része az ember életének. Persze vannak vallások, amik tiltják. Az én vallásom és a Mária Maraton többi résztvevőé sem tiltja. Van köztünk olyan, aki egyáltalán nem iszik szeszes italt. Ezt is elfogadjuk és nem is erőltetjük. Illendőségből megkínáljuk, de nem tukmáljuk. Sok embertársunk milyen előszeretettel erőlteti a másikat! Miért? Ez intelligencia kérdése, vagy szokás kérdése?

A másik ok, hogy írok ezekről a szeszezésekről, mert jólesett. Voltak napok, mikor egyáltalán nem ittunk szeszt. Igazából az út elején ki lett kötve, hogy olyan alkoholos befolyásoltság esetén, ami nem méltó egy Mária Maratonoshoz, az illető el lesz küldve. Ez nem tiltás, de annak is felfogható. Milyen jók a tiltott dolgok!

Táv: 49 kilométer

Térkép