Negyedik nap

2016. 06. 21. kedd

Kőszeg-Sárvár

Sokan gondolnak arra, hogy szeretnének pár napra, hétre eltávolodni a napi megszokott életüktől. Gondolkodnak egy sátrazáson, több napos gyalogos, vagy kerékpáros túrán. Az elhatározásuk meghiúsul, mikor szőröznek a részleteken. Alapvető emberi szükségletek kielégítése esetén nagyok az elvárásaik. Pisi, kaki, fogmosás, tisztálkodás, alvás, mosás stb. Ezeket az intim részleteket próbálják nagyon diszkréten kezelni. A megszokott komfortzónájukból nem akarnak leadni! Mivel győz a szemérmesség, végül nem indulnak neki a kalandnak és csodákról maradnak le.

Aki ilyen, és olvassa a sorokat, gondoljon arra, másik embernek is ugyan ezek az alapvető szükségletei. Picit vissza kell venni az igényekből. 

Amennyiben ez nem sikerül, marad a szálloda, vagy maradsz otthon!

Egy ilyen közös zarándoklat esetén ezt nem lehet és nem is szabad úgy kezelni, mintha nem létezne az alapvető emberi szükséglet. Egy közös útnak, zarándoklatnak ez is része. Nem szabad fennakadni egy koedukált szálláson, közös fürdőn.

A negyedik napra már egy nagy családdá válunk, mindenki teszi a dolgát. El kell viselni a másik kedélyét, horkolását, szájszagát, és egyéb illatát, stb. Elviseljük és a még előttünk álló útra gondolunk.

Kőszeg főteréről indulunk, itt is reggelizünk. Ez is micsoda kényelem. Egy közeli tejcsárdában kérjük ki azt, ami szemünknek, gyomrunknak tetszik. Természetesen van limit. (1000.- Ft) Terülj, terülj, asztalkám!

Az öt perces reggeli torna után indulunk. Ez a reggeli torna is egységbe kovácsolja a társaságot. 2 csapat alakul ki. Az egyik csapat szorgalmasan részt vesz rajta, a másik csapat egyéb szorgalmi feladatokat talál ki, csak ne kelljen tornáznia. Van, aki direkt defekteket szed össze, csak reggel a torna ideje alatt javíthassa. Micsoda szőrös képű alak! A fontos, hogy ők is beérjenek délután a célba!

Hazai pályán vagyunk!

Az autósok is. Ahogy távolodunk a nyugati határszéltől, úgy romlik a morál. Egyelőre nem panaszkodhatunk a közlekedésre, nem is tesszük. A futóknak ez is nagyobb kihívás. Mögöttük nincs kísérőautó, ami fogná a hátulról érkező autókat.

Csepreget elérve már fogadnak is minket a helyi lakosok. Pogácsa, víz, szörp, üdítő sorakozik az asztalon. Még fröccsöt is tudunk kérni a falu határában ránk váró néniktől. Nagy örömmel látnak minket vendégül. Merem mondani, ezzel veszi kezdetét a 2016-os Mária Maraton testsúly növelő időszaka. Jóformán településről településre adnak kézről-kézre, pontosabban asztaltól - asztalig minket. Ez a fogadtatás köszönhető annak a szervezésnek, amit már indulásunk előtt hónapokkal elkezdtek a Mária Út Egyesület tagjai.

Nagyon emlékezetes ez a pihenőnk arról is, hogy egy idős néni indulásunk előtt a sovány pénztárcájából összekotort száz-kétszáz forintot és azzal adta át a minket kísérő atyának, gyújtson egy gyertyát a nevében Csíksomlyón.

Ezek tényleg megható pillanatok!

(Az összes megállót, pihenőt, etető és itatópontot nem mutatom be. Ez miatt elnézést kérek azoktól, akik sokszor órákon keresztül vártak minket a kánikulában. Hordták a jeget a szendvicsek mellé, az italok mellé, és elkövettek mindent, hogy kedvünkben járjanak. Etettek és itattak minket, a vándorokat. Utólag is nagyon, nagyon szépen köszönjük.)

Nagyon érzem a különbséget a városi és vidéki emberek között. A falusi és városi fogadtatás között.

Közvetlenség, baráti kézfogás hátba veregetéssel, fogadás házi készítésű termékekkel, a templom, a vidék lelkes bemutatása. Ezzel nem akarom a városi embereket, a városokban kapott fogadtatást leszólni! A kisebb településeken az éves történésekből az egyik nevezetes mi voltunk. Városokban csak egy a sokból.

A falusi ember, ha csak tudja, még mindig a saját kétkezi munkáját adja, míg városokban a készen megvettet tudják adni. Ezek a dolgok érthetők, de elgondolkodtatók!

Egy perc, egy óra itt is, ott is ugyan annyi, de az idő múlására más-más az érzet.

Faluhelyen: egy perc, megpödröm a bajszom!

Városban: egy perc, mikor vált már az a k...a lámpa!

Remélem, érzed a különbséget, mert én nagyon. Főleg most, hogy visszatértem erről az útról és ismét beszippantott a „teljesítményt kell nyújtani”-élet.

Micsoda különbség van még az emberek hazafiasságában. A városokban ezt a teljesítményben mérik. Nagyobbat gyártani, tervezni, és mondani!

Falvakban ez az összefogásban, a szívek tisztaságában látható.

Emlékezzünk

A mai nap kiemelkedő eseménye még számomra a csényei kálvária fordított bejárása. A kálvária bejárása alatt a pádre sok-sok érdekeset mond nekünk. Nem olvasott, könyvszagú magyarázattal szolgál nekünk. Saját szavaival, érdekesen mondja el az eseményeket. Még így, a napsütötte utcán, 35 fokos melegben is mindenki csendben hallgatja!

                                                   A stációknál

Sárvár főterére érkezünk. Egész nap meleg volt, mi is érezzük, de a futókat ez nagyon kikészíti. Bízunk benne, eredményesen beérnek ők is.

A Szent László Katolikus Általános Iskolában kapunk szállást, ezt gyorsan el is foglaljuk. Már gördülékenyebben mennek a dolgok. Mivel időben érkeztünk, a szállást is gyorsan el tudtuk foglalni, marad idő a mosásra, ruhák megszárítására. Ez sokunkat jó érzéssel tölt el. A második Á-ból többen a 2.A osztályban rendezik be éjszakai rezidenciájukat. A futók érkezése után kapjuk a jó hírt, este mehetünk a sárvári fürdőbe. Gyorsan jelentkezünk erre a lehetőségre és a legifjabb futó, Béla is velünk tart.

Régóta szeretem úgy tervezni a gyalogos, vagy kerékpáros útjaimat, hogy érintsen valahol egy-egy melegvizes fürdőhelyet. Órákig tudok punnyadni a vízben.

Most ez nagyon kedvemre van. Ki is használom!

Minden osztálykiránduláson történnek malőrök. Most is. A pacsálás végeztével nem találjuk Péterkét és Balázskát. Szegények elvesztek, de minden jó, ha jó a vége, megkerülnek. Megkerülésük történetét ne firtassuk. Pár zacskó gumicukor is bánta!

Még a fürdőben kérdezgetem a futónkat, Bélát, hogy képes ilyen teljesítményre. A válasz az, amit sejtettem. Minden agyban dől el. 40% a genetika, edzés, jó táplálkozás, 60% az agyon múlik! 

FIGYELEM, MINDENKI! Ekkora ereje van az agynak? A válasz: igen! Ez nagyon elgondolkodtató!

Egy érdekes gondolatmenet: Sok embertársunk van, akik nem akarnak dolgozni. Sokan ezt is látják a környezetükben. Ezt is hallják! Most még az agyukkal is folyamatosan azt keresik, hogy ne kelljen dolgozniuk! Mire fog ez vezetni? Halkan jegyzem meg: sajnos nekünk kell eltartanunk őket. A sportban ez nem így van! A sport igazságosabb! Ott ezek az emberek kihullanak. Az utolsó szón van a hangsúly!

A napi tekerés, futás és fürdő után jól esik a pihenés. A tornatermet és az osztálytermeket szuszogás, horkolás és egyéb hangok töltik meg éjszakára.

                                                                     Alvás az osztályteremben

Táv: 56 kilométer

Térkép!