2016.07.
06 szerda
Mákófalva-Kolozs
Este
némi csínytevés miatt apu megfedte a csapatot. Biztosan a rosszul
kezelt náthája miatt ilyen morcos! Mindent nem, de ezt túléljük!
Az egész társaság kiállt a csínytevőért, közösen vállalva a
súlyos büntetést.
A
közös bűn miatt lehajtott fejjel indulunk a mai napnak. Mákófalva
zsákfalu, így egy darabon vissza kell tekernünk. Amúgy itt
Mákófalván hagytam el a ruhaszárító kötelemet. 3 mm-es
indítózsinór, vagy 200 kilót elbír, ha nem szedik le, sokáig
lehet még használni.
Vacsora
után még tettem egy sétát a faluban. Vegyes a benyomásom.
Örülök, hogy látok ilyen régi falvakat. Örülök, hogy még
tartanak állatokat. Szomorú is vagyok, hogy itt is még nagyon
messze állnak attól az életszínvonaltól, mint az osztrákok,
vagy a németek.
Pár
utca aszfaltos, de nagyon sok csak kővel borított, vagy azzal se.
Több háznál a trágyalé kifolyik az utcára.
Mákófalvai
fényképek
Mai
nagy feladatunk: át kell menni Kolozsváron. Szerencsénkre eddig
nem lehet panaszunk a romániai közlekedési szokásokra. (Már
említett okok sokat javítanak.) Futóinknak más a véleménye,
megint csak érthető okokból.
De
mi lesz Kolozsváron? Ahogy közeledünk, úgy nő a forgalom.
Én
személy szerint alig várom, hogy lássam Kolozsvárt. Van elég
időnk, a belvároson még át is tudjuk tolni a kerékpárokat.
A
sors, a szervezés ezt nem akarja. Egy Ferences-barát személyében
kapunk segítséget, aki egy elkerülő körgyűrűn vezet minket
Kolozsvár szélén.
Mire
egy gondolatom összeállna, teherautók hangos zaja fújja el, mint
szellő a kártyavárat. Várj csak Kolozsvár! Visszajövök még!
Miért akarhatják az égiek azt, hogy ekkora távot megtéve ne
bringázhassak Kolozsvár belvárosában? Talán jobb is nem tudni.
A
Ferences-baráttól Kolozsvár túlsó felén, egy cigány család
házánál veszünk búcsút.
Búcsú
a Ferences-baráttól
Már
másnak is feltűnt, milyen rendezetlen nagyon sok porta. Első
benyomásra rend van, aztán egy-két perc múlva észrevehető a
rendezetlenség. A felesleges, nem használt, megunt dolgok egy
sarokba, ház mögé, vagy kerítés mögé le vannak dobálva. Pár
év és a természet kezdi elfoglalni.
Most
is ezt látom.
Rend
a lelke mindennek
Kolozsvár
óvárosi részének kihagyása és az elkerülő úton haladás
kiégette az agyamat.
Kezdjük
szokni a román közlekedést, az utakat, a kikötött szamarakat,
lovakat.
Ez
most viszont váratlanul ér. Szomorúfűz lombjában megbúvó ló.
Mikor mellé érek, kinyújtja a nyakát és szinte szájon csókol.
Még van mit szokni!
Örülök,
végre itt vagyunk Kolozson.
Kolozsi
befutónk
Egy
új játék lett kitalálva az itt a piros, hol a piros alapján. Itt
a szállás, vagy ott a szállás?
Természetesen
nem maradunk fedél nélkül, nem maradunk éhen.
Az
étkezést a paplakban biztosítják számunkra, a szállást pedig
most is két külön helyen.
A
vacsora laktató, de gyorsan emészthető. A szállást a csapatnak
az a fele amelyiknek részese vagyok, mondhatom szerencsésen
kifogja. A szállás elfoglalása előtt azért még van bőven
szabadidő, páran elbiciklizünk a Kolozsi Gyógyfürdőhöz. Egy
régi sóbánya helyén jött létre. Annyira sós a vize, hogy
függőlegesen beleállva is csak nyakig süllyed el az ember. Nagyon
lubickolni nem lehet, mert csípi a szemet. A tervezettnél tovább
áztatjuk magunkat egy kiadós zápor miatt. Annyira hideg az eső,
fázik tőle a fejünk. Minden véget ér egyszer, a jó és a rossz
is. Elül a zápor és mi ülünk a bringákra, megkeressük a
többieket.
Ezt
a fürdőt kár lett volna kihagyni!
Kolozsi
Gyógyfürdő
A
gyógyfürdő hátsó részének vadregényes hangulata erősen
emlékeztet a régi egerszalókira.
Lassan
tekerünk vissza a templomhoz a vizes aszfalton, mindenki mereng
valamin.
Hangulatomat
enyhén lohasztja, mikor eszembe jut, mennyi csoda mellett mentünk
már el ezen az úton és nem tudtuk megnézni. Talán a többiek is
ezen agyalnak.
Mire
a templomhoz érünk, a futók is beérkeznek. Fáradtak és
megáztak. Már csak pár nap van hátra. HAJRÁ, KITARTÁS!
Éji
szállásunk pár utcával feljebb van. Régi parasztház átalakítva
szinte tömegszállássá. Van egy másik épület is, újabb
építésű, az jobbnak tűnik, de az ajtók zárva. A WC az
udvarban, igazi falusi hagyományokat követve, pottyantós. Van egy
kerti fedett kiülő, mellette nyitott kemence. Ez a felfedezés
meghozza a társaság hangulatát, már indulnak is páran a falusi
vegyesüzletbe sütnivalóért. A bevásárlás kétfordulós,
innivaló is kell. Megszegve fogadalmunkat, sört is veszünk. Majd
elfelejtem, nem is szegjük meg, István atyától feloldozást
kaptunk a reggeli fogadalomra! Milyen jó egy pap a háznál. Annyit
had tegyek hozzá, a papunk garanciával temet!
Míg
sül a kolbász, készül a saláta, sorban lefürdünk és a ház
minden zugát átnézzük. Micsoda véletlen, valaki talál egy halom
kulcsot és micsoda véletlen, a másik épület ajtajai ettől
véletlenül kinyílnak. Ezzel a megszokott WC, kényelmes pihenés biztosítva van.
Evés, ivás, beszélgetés, alvás zárja a
mai napot.
Seti
megmutatja, hogyan kell telefonnal tüzet rakni
Táv: 53 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése