2016.06. 28. kedd
Máriabesnyő-Gyöngyös
Azt hiszem, ezen a napon
kaptuk a legemlékezetesebb frissítőket, fogadtatásokat.
Melegben indulunk ismét,
egész napra kánikulára számíthatunk. Szegény futók! Minket is
kiszív ez a nagy meleg, pedig sokat tudunk pihenni. A pihenést mi
még a nyeregben ülve is megtehetjük dombnak lefelé gurulva. Nekik
ilyenkor is keményen kell dolgozniuk, lépésről lépésre. A napi
energia felhasználásuk körülbelül nyolcszorosa a miénknek, az
energia bevitelük körülbelül a fele. Kis matek után
kiszámolható, milyen jó fogyókúra!
Ma egész nap egy tévés
stáb kísér minket. Több helyen kell megállunk és interjúkat
készítenek velünk. Menet közben is jönnek-mennek mellettünk és
filmeznek.
(Már a túra után láttam a forgatás eredményét, a
Mária Maratonról szóló kisfilmet. Olyan hangulatra állították
be, mint a Másfélmillió lépés Magyarországon című remekművet,
ami az Országos Kék régi útvonalát mutatja be. Nekem tetszik a
rólunk készült mű, de az eredeti filmsorozat mindent visz. Mióta
láttam Rockenbaurer Pál rendezésében, Sinkó László hangjával,
azóta szeretném az egész Kék Kört bejárni. Nagyon jó lenne
egyben és nagy kihívás. Az érdekessége az egésznek, hogy pont
akkor van úton egy túrás és az egész Kék kört egyben
teljesíti, mikor mi a Mária Maratont tesszük meg. Egyben,
megszakítás nélkül járja be a közel 2450 kilométeres távot!
Körbe járja Magyarországot. Le a kalappal előtte. Éjszakai
pihenőit legtöbbször függőágyazással oldja meg! Napi 30-35
kilométeres távokat tud megtenni. Erre még nem volt példa a Kék
túra több évtizedes életében és mégsem lehet róla hallani.
Nem érdekes? Az MTSZ. számára nem hír értékű! A Turista
Magazin számára nem hír értékű! Jogos a kérdés: akkor mi bír
hír értékkel számukra?)
Herédre érünk. A
polgármester asszony fogad minket, pár szóval üdvözli izzadt
csapatunkat és behív az épületbe. Ovisok jönnek jelmezbe
öltözve, a helyi kórus is megérkezik és énekkel, citeraszóval,
vidám előadással szórakoztatnak minket. Ezek után mehetünk az
ebédlőbe. Hideg gyümölcsök, gyümölcssaláta, bukta,
tökipompos, pogácsa és a jó ég tudja mennyi minden jót nem
készítettek számunkra. Alig tudjuk az evést, ivást befejezni!
Gyümölcssaláta
Fantasztikus mennyi időt,
energiát fektettek fogadtatásunkra! Nem csak itt, hanem végig
egész utunkon etetnek itatnak minket. Jó lenne ezt a sok
kedvességet meghálálni! Tényleg megérdemelné ez a sok település
és ezek az emberek, hogy sikerüljön a településükre több
kirándulót, zarándokot csalogatni. Remélhetőleg a kis írásom
is sok-sok embernek hoz kedvet a túrázáshoz, kerékpározáshoz és
felkeresik ezeket a helyeket. Azt is tudom és figyelembe is kell
venni, hogy a mi utunk egy különlegesség!
Rózsaszentmártoni
megérkezésünk és bevonulásunk is említést érdemel. Hosszú,
kellemes kanyarokkal fűszerezett lejtőn érkezünk a település
határába. Figyelmesen haladva 40-50 kilométeres sebességgel lehet
legurulni, figyelmetlenül pedig még gyorsabban. Egy ilyen húzós
lejtőn egyik társunk első defektet kap, alig sikerül megfognia a
biciklit. Szerencsére nem történik komolyabb baj, de az út
hátralevő részére kerékpárt kell cserélnie.
Milyen kis dolgokon múlik
egy baleset! Egy ember életét mennyi-mennyi apróság alakítja
formálja. Mint tudjuk sok kicsi sokra megy. Egy-egy apróság alig
láttatja magát, nagyon kell keresni ezeket az apróságokat, hogy
meglássuk, de apránként sorba rakva őket, komoly segítő, vagy
hátráltató erőt fogunk észrevenni bennük.
Rózsaszentmárton elején egy régi bányagép mellett (A közeli külszíni fejtésen
dolgozott ez a markoló.) várnak ránk, ismét ehetünk, ihatunk. Jó
10 perces pihenő után indulunk a település központjába. Egy
puttonyos autó vezet minket. Hátsó ajtaja kinyitva, szól belőle
a ritmusos zene. A helyiek közül sokan kint állnak az utcán,
könyökölnek az ablakokban és integetnek. Akik dolgoznak a
kertekben azok is kijönnek az utcára, hangosan szurkolnak,
mosolyognak és integetnek nekünk. Nagyon jó érzés ez a
fogadtatás.
A Lignitbányászati
Emlékháznál állunk meg. Itt is citera és zeneszó üdvözöl
minket. A múzeumban tárlatvezetés. Gyorsan múlik az idő. Mikor
ennyi plusszal van gazdagítva egy kerékpártúra, tényleg nem
lehet napi száz kilométerrel számolni.
Többek között annak is
köszönhetjük ezeket a felejthetetlen fogadtatásokat, hogy ezek a
kis falvak örömmel várnák a későbbiekben is az erre járó
zarándokokat, turistákat, kerékpárosokat. A közelben szinte
minden megtalálható ami egy természetjáró embernek kedves és
szép. Amiért hátrányban vannak ezek a kis települések, a Mátra,
a Tisza-tó, a Bükk közelsége, ezek a felkapott helyek nagy
eséllyel megcsapolják azon turisták számát, akik ezt a környéket
veszik célba.
Most megint elgondolkodom!
Óriási összegekkel lett támogatva a turizmus. Felkapott lett a
falusi turizmus is. Épülnek, pontosabban alakulgatnak a
kerékpárutak. Biztos vannak eredmények, ha nem lennének, akkor
nem látnánk egyre több kerékpárost. De ezek ellenére még
többet vár az egyszerű ember, az egyszerű vándor,
túrakerékpáros. Alig van olyan kerékpárút, jelzett turistaút,
amelyiken elejétől a végéig rendesen el lehetne menni! Kiépített
pihenők mennek tönkre karbantartás hiánya miatt! Gaz növi be a
jelölt turistautakat! Kerékpárutak mennek tönkre rövid idő
alatt a hanyag kivitelezés miatt! A kistelepülések fejlesztése,
felzárkóztatása miért nem érezhető? Hol vannak a felelősök?
Miért nincsenek felelősségre vonva? Magyarul: Miért nincsenek jó
erősen tökön rúgva?
Itt vannak ezek az új
labdarúgó stadionok. Ezek árából micsoda fejlesztést lehetett
volna a kerékpáros turizmus terén véghez vinni. Ráadásul ez
hozná is a pénzt az országnak, nem csak vinné.
-Öröm- látni az üres
lelátókat egy-egy meccs nézésénél. Normális ez? Normális az,
aki erre ennyit költ? Mennyibe kerül egy stadion fenntartása?
Közben döglődik az állampolgárok többsége az adók, a rengeteg
munka alatt. Alig van idő a mozgásra. Alig vegetál a tömegsport.
Hogy legyünk így egészségesek? Kilenc millió ember küzd, hogy
tízezernek legyen szép labdarúgó stadionja?!
Gyöngyösig el is mélázok
a témán.
Begurulunk Gyöngyösre. Befutónk a
főtéren, az ideiglenesen felállított színpad szomszédságában.
minket itt is. Már annyi fogadtatásban, műsorban volt részünk, kezdünk immunisak lenni. Miattunk szerveztek, miattunk vannak a köszöntők, így természetesen megnézzük, meghallgatjuk az előadásokat. Zarándokoknak ez sok, ennyit zarándokok nem kérnek. Figyelem felhívásnak viszont nagyon jó!
Míg beérnek a futók lazítunk.
Fagyizás, cukrászda látogatás, a jobbaknak hideg sör. Nem komoly
időtöltés egy zarándoknak és egy túrabringásnak sem, főleg ha
nincs elfáradva.
Az első Mária Maratonnak ez is a
tanulsága. Ez az első út sok-sok tervezés után. A semmiből
kiindulva nagyon nagy eredmény. Már csak finomítani kell!
Sajnos nem nézünk körül a városban.
Mindig vannak apró-cseprő dolgok amik ezt meghiúsítják.
Várakozás közben derül ki, itt lesz
holnap reggel a zenés-táncos bemutatónk.
(Még szerencse, hogy nem
egy nagyvárosban.:))
Szállásunk egy közeli kollégiumban.
Reggel találkozunk.
Itt fogunk fellépni
Táv: 77 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése